Library Bela Bartok - Bartók Béla Városi és Iskolai Könyvtár

Projektzáró rendezvény

 December 21-én projektzáró rendezvény keretében zártuk le az egész évünket meghatározó pályázat rendezvénysorozatát. Áttekintettük és értékeltük az elvégzett feladatokat, megköszönve segítőink és támogatóink áldozatos munkáját is.

Vendégünk volt Berecz András

 Berecz András Kossuth-díjas mesemondó volt a vendégünk a könyvtár szervezésében. Érdekes történeteivel, ízes beszédével hamar megnyerte hallgatósága szívét.

A nagyszámú közönség az előadás végén együtt énekelt az előadóval.

Az előadásról fotók a Képtárban találhatók

János vitéz előadás

 Petőfi Sándor János vitéz című zenés, játékos népi tündérmeséjét nézhették meg a gyerekek és felnőttek a Nevesincs Színház előadásában.

Az elbeszélő költeményt versei felhasználásával színpadra alkalmazta: Rencz Antal, a zenét Kocsár Miklós szerezte.

 A gyerekek Petőfi költészetének szépségét és gazdaságát élvezhették 70 percben.

Az előadásról képek a Képtár-ban találhatók

Márai-program

 A Márai-program keretében 550.000,- forint értékben új könyvek beszerzésére került sor.
Összesen 183 kötettel gyarapodott a gyermek- és felnőtt részleg.

 A Nemzeti Kulturális Alap 2010-ben hirdette meg a Márai-programot, amelynek célja többek között a hazai és a határon túli magyar kiadók által megjelentetett értékes könyvek eljuttatása minél több olvasóhoz.

Az olvasáskultúra fejlesztése mellett a kortárs magyar szerzők támogatását, megismertetését célzó program keretében a Márai-listákról választhattunk.

 A lexikonoktól a szótáron át az albumokig, gyerekkönyvekig mintegy kétszáz könyv kerül a polcokra a leltározási , feltáró munkák után december közepén. 

Fekete István: A könyv

 /Részlet/

    " Szeretem a könyvet. Valamikor régen mélyen a szívemre szívtam az iskolakönyvek nyomdaszagát. Titokzatos, igaz mélységek nyíltak ki előttem A történelem regény volt, a földrajz útleírás, az olvasókönyv pedig muzsika.
    Ugyanebben az időben már eljegyeztem magam Sobri Jóskával, Verne Gyulával, Rinaldo Rinaldinivel és még sok más nagy emberrel, akiknek a nevét elfeledtem.
    De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledtünk ugyanezen idő alatt.
    Elfelejtjük, hogy emberek mennek el mellőlünk - örökre -, elfelejtjük az élet árkait, hová belehullott egy-egy szív, aki szeretett bennünket; mindent elfelejtünk - de a jó könyvet éppen úgy nem felejtjük el, mint magunkat.
    Szeretem a könyvet, és hiszek benne. Sokszor tudom, hogy nem igaz, de ezt mondani mégsem merem, mert az a másik, aki írta, álmában vagy ébren úgy is láthatta, ahogy leírta,
    Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára."